Találd meg a számodra legjobb páraelszívót!
A Tudatos Vásárlók Egyesülete 18 márka 78 hazai boltokban és webshopokban megvásárolható páraelszívóját tesztelte nemzetközi fogyasztóvédő szervezetekkel együttműködve, egységes módszertan alapján, laboratóriumban.
Minden konyha eltérő elrendezésű. Valahol rosszul szellőző helyiséggel küszködünk, máshol nincs elválasztva a konyha a lakótér többi részétől. Abban mindenesetre valószínűleg egyetértünk, hogy nem kellemes, ha a vasárnapi ebéd után még másnap is rántott hús vagy fokhagyma szagban úszik a lakás. Ilyen esetek megelőzésére jó ötletnek tűnik bevetni a páraelszívót. Bemutatunk néhány tippet, hogy mitől jó egy pára- és szagelszívó, illetve mire figyeljünk vásárlásnál és a használat során.
Vizsgáltuk, hogy mennyire hatékonyak a zsírelnyelésben, páraelszívásban és szagelszívásban, milyen könnyű használni őket, illetve mennyire hangosak működés közben.
A tesztelt termékek átlagára 23 000 és 1 510 000 Ft között mozog.
Örök tanulságnak mutatkozik, hogy nem javasolt csak ár alapján választani, mert a legjobban teljesítő modellek között is találunk 250 000 Ft-os és 1 000 000 Ft-os átlagáron elérhető készüléket. Ugyanez elmondható a lista végéről is, ahol szintén találunk nagyon drága terméket. Akármennyit is szánunk tehát pára- és szagelszívóra, mindenképpen érdemes utánajárnunk, hogy az egyes termékeknek melyek az erősségei és melyek a gyengeségei. Ebben segítenek a terméktesztek.
A Tudatos Vásárlók Terméktesztjei pártatlanok, tudományosak, alaposak és sok pénzbe kerül az elkészítésük.
Ingyenes tesztoldalakat könnyű találni az interneten. Sokszor azonban ezeket az oldalakat a termék mögött álló gyártók, forgalmazók támogatják, és nem kell túl alaposnak vagy tudományosnak lenniük ahhoz, hogy magukat tesztnek nevezzék. Ezért az értékeléseik inkább bújtatott reklámnak tekinthetők.
Egy nemzetközi fogyasztóvédő hálózat tagjaként a mi tesztjeinket európai és amerikai laboratóriumokban szakértők készítik. Ez a hálózat teszi lehetővé, hogy ebben a tesztben 25 millió Ft összértékű, anonim módon vásárolt pára- és szagelszívót vizsgáltunk.
A mi tesztjeink mindig függetlenek a gyártóktól és a forgalmazóktól, a saját pénzünkön tesztelünk – ezért kérjük a hozzájárulásodat.
Már csak pár kattintás, és kiderül, melyik a számodra legjobb páraelszívó, szagelszívó!
Ebben a cikkben összefoglaljuk neked a teszt eredményeit, a legfontosabb szempontok szerint melyik páraelszívók teljesítettek jól vagy rosszul.
A leggyengébben teljesítő termék eredménye
A legjobban teljesítő termék eredménye
Teszteredmények átlaga
Az összehasonlításhoz jelentkezz be vagy legyél tagunk vagy vedd meg a tesztet!
Ezeket a szempontokat vizsgáltuk a laborban. A tesztkritériumok melletti százalékos érték a kritérium súlyát jelenti az összpontszám kialakításában.
Zsírelnyelés
A tesztek során a készülékeket azonos tesztkörülmények között vizsgáltuk, minden szagelszívó a főzőlaptól 60 cm-re volt beszerelve, az elérhető legnagyobb kimenő légcsőátmérővel. A tesztekhez elektromos főzőlapot használtunk.
A zsírelnyelésnél azt vizsgáltuk, hogy a főzés közben levegőbe kerülő zsírt milyen hatékonyan nyelik el a készülékek. A tesztet az EN61591:1997 szabvány alapján végeztük, légkivezetéses üzemmódban, szagszűrő nélkül.
A teszt során az elektromos főzőlap bal első főzőzónáján hevítettünk fel egy serpenyőt 250°C-ra, amelybe adott mennyiségű kukoricaolajat és vizet csöpögtettünk. 30 perc után a csöpögtetést leállítottuk, és még 10 percig üzemeltek a készülékek. A tesztüzem után szakértők a zsírszűrők súlyából számolták ki az elnyelt zsír mennyiségét.
Páraelszívás
Megvizsgáltuk, hogy a készülékek milyen hatékonyan szívják el a főzés során keletkező gőzt légkivezetéses üzemmódban. A teszt során a főzőlap mind a négy főzési zónáján vizet forraltunk, amíg a páratartalom elérte a teszthelyiségben a 90%-ot. Ekkor bekapcsoltuk a készülékeket, és megnéztük mennyi idő alatt csökkentik le 60%-ra a páratartalmat.
Szagelszívás
A szagelszívásnál azt vizsgáltuk, hogy a készülékek milyen hatékonyan szívják el a főzés közben keletkező szagot. A tesztet az EN 61591:1997 szabvány alapján végeztük el egy 22+/- 2 m3 nagyságú tesztkonyhában, keringetéses üzemmódban.
A teszt során felhevítettünk egy serpenyőt 170°C-ra, amelybe desztillált víz és aromás metil-etil-keton keverékét csöpögtettünk 30 percig. Vizsgáltuk, hogy a szagelszívó 30 perc ill. 60 perc alatt hány százalékkal csökkenti a szag koncentrációját a levegőben.
Az értékelést három ember végezte, egy szakértő és két önkéntes. Elolvasták a termékekhez mellékelt útmutatókat és értékelték az érthetőségüket, teljességüket. Vizsgálták a készülékek kezelhetőségét: mennyire könnyű vagy nehézkes az üzembe helyezés, működtetés (gombok elhelyezkedése, praktikussága, távirányító működtetése, hozzáférhetőség a főzőlaphoz működés közben), tisztítás, szűrőcserék, lámpacsere.
A készülékek zajszintjét az IEC 60704-1:1997 és az IEC60704-2-13:2000 szabványok alapján megmérték, maximális ventillátorsebesség mellett, légkivezetéses és keringetéses üzemmódban is. Emellett a szakértők szubjektíven is értékelték az elszívók működésének hangját mindkét üzemmódban.
Szakértők értékelték a készülékben felhasznált anyagok és az egész szerkezet minőségét kívül és belül. Különös figyelmet fordítottak a gombok működésére, megvizsgálták, mennyire bizonyulnak tartósnak, megnézték, vannak-e éles szélek a berendezésben.
Labortesztjeink során számtalan mérést és vizsgálatot elvégzünk. A vizsgált kritériumok pontszámokat kapnak, 0-tól 5-ig tartó skála alapján értékelünk. Minden esetben igaz, hogy 0 a legrosszabb és 5 a legjobb érték.
A vizsgálati paramétereket rendszerezzük, a legfontosabb jellemzőket pedig súlyozzuk, így képzünk egy százalékos értéket, ami végül a termék tesztben elért eredményét mutatja a maximálisan elérhető 100%-hoz képest.
Bizonyos kiemelt kritériumoknál egyéb korlátozásokat is alkalmazunk, amennyiben az elvártnál (küszöb) rosszabb eredményt ér el a vizsgált szempont, az összeredmény sem mehet meghatározott érték fölé. Ebben az esetben a végső százalékos érték nem felel meg a kritériumok súlyozott átlagának. Az értékelést segíti az alábbi táblázat:
Sokféle páraelszívó van, és többféleképpen szerelhetők fel. Mire érdemes figyelni a választásnál? Melyik típus lesz a legjobb a mi konyhánkban? Megpróbáltuk összeszedni a legfontosabb praktikus tudnivalókat a pára- és szagelszívókról.
Ha páraelszívó vásárlását tervezzük, első feladatunk azt végiggondolni, hová helyezzük majd el, és milyen üzemmódban fogjuk használni. Ez fogja ugyanis meghatározni, hogy milyen típusú készüléket kell vennünk és azt hogyan szükséges fölszerelni.
Az úgynevezett külső elszívással a gőzök egy csatlakoztatott csövön keresztül a kéménybe, szellőzőaknába vagy teljesen az épületen kívülre távoznak. Ha a konyha elrendezése nem teszi lehetővé az elszívást, akkor belső keringetéses üzemmódban tudjuk csak használni a páraelszívót. Ebben a módban a beszívott levegő a zsírt és a szagokat megkötő szűrőkön keresztül áramlik vissza a helyiségbe. Így viszont a konyhából nem juthat ki nedvesség, és főzés után ajánlatos szellőztetni.
Ha össze akarjuk hasonlítani a két üzemmódot, azt tudjuk mondani, hogy az elszívás hatékonyabb és gazdaságosabbá, majdhogynem feleslegessé teszi a szagszűrők használatát. Természetesen érdemes figyelembe venni a beépítéssel járó esetleges átalakítás költségeit, illetve azt, hogy milyen gyakran és mit főzünk a konyhában.
Milyen típusú páraelszívókkal találkozhatunk a piacon?
Kürtős páraelszívó – olyan konyhákba alkalmas, ahol a levegő elszívható a helyiségből (például a kéménybe vagy a szellőzőaknába), ugyanakkor a főzőlap felett nincs szekrény. A kivezetőcső általában egy rozsdamentes acél burkolat alatt van elrejtve.
Hagyományos páraelszívó – ha van egy szekrény a főzőlap felett, akkor a legegyszerűbb alternatíva az elszívó felfüggesztése lehet. Elég, ha a szekrény alá szereljük, és vagy csak belső keringetéses üzemmódban használjuk, vagy a szekrény belső terét használjuk a kivezetőcső elhelyezésére.
Sziget páraelszívó – Ezt a típust akkor érdemes választani, ha a főzőfelület egyik fallal sem érintkezik a konyhában. A kivezetőcső közvetlenül a mennyezetre csatlakozik. Ahogy a neve is sugallja, nagy konyhákba alkalmas, ahol a főzőlap is a konyhaszigeten található.
Kihúzható páraelszívó – szinte teljesen el van rejtve a felső fali szekrényben a főzőlap felett, és csak egy keskeny elülső rúd látszik belőle. Főzés közben vízszintesen előre lehet húzni az előlapot, és így sokkal nagyobb lesz az elszívási terület.
Beépített páraelszívó – a főzőlap fölötti szekrénybe van beépítve, és egyáltalán nem látható. Természetesen kisebb szívófelülettel kell számolni, de elegáns és funkcionális megoldás. Kisebb konyhákban jól használható.
Függőleges páraelszívó, pultba beépített – egy szokatlan típus, amelyet nem a főzőlap fölé, hanem mögé helyeznek. A munkalapba kell beépíteni, ahonnan főzéskor kicsúsztatható a felületre. A páraelszívó szellőző egysége a konyhabútor alatt található, ahol elszívó cső is csatlakoztatható hozzá. Jelentős helyet takaríthatunk meg vele a konyhában, ám a magasabb árkategóriába tartoznak ezek a készülékek.
Indukciós főzőlap beépített gőzelszívással – viszonylagos újdonság a piacon, amely két funkciót egyesít egy készülékben. A páraelszívó a főzőlap középső részén lévő főzőlapok között található, maga az elszívás pedig lefelé történik. Mindkét módban telepíthető.
A páraelszívó kiválasztásánál a konyha méretét érdemes figyelembe venni, méghozzá úgy, hogy összevetjük a páraelszívó teljesítményével. A teljesítményt úgy adjuk meg, hogy mekkora mennyiségű levegőt képes a készülék elszívni egy óra alatt (m3/h). Optimális esetben tízszer kellene cserélni a levegőt a helyiségben óránként, de ha a konyha is össze van kötve a nappalival, hatalmas kapacitású páraelszívó beszerelésére lenne szükség. Vegyünk egy 40 m2 területű és 3 m belmagasságú helyiséget, ez 120 m3 légmennyiségnek felel meg, ezért 1200 m3/h teljesítményű páraelszívóval kellene felszerelni. Ekkora teljesítmény mellett azonban a zsírrészecskékkel telített gőzzel együtt hő is távozna a helyiségből. A gyártók ezért legalább 600 m3/h teljesítményt javasolnak az ilyen típusú terekhez.
Vizsgálataink azonban azt mutatták, hogy nem a teljesítmény nem az egyetlen jellemző, amellyel a készülékek hatékonysága jellemezhető. A jobb teljesítmény nem feltétlenül jelent magasabb hatásfokot. A páraelszívó kialakítása is nagyon fontos – például a szűrők elhelyezkedése, összterülete, belső csőrendszere, a páraelszívó mélysége és természetesen a kivezetőcső kialakítása. Semmiképp ne használjunk keskenyebb csövet, mint az elszívócső kimenetének átmérője, mert így csökken a teljesítmény és nő a készülék zajszintje. A kivezetőcső útja is fontos. A lehető legrövidebb legyen, ha lehetséges, hajlítás nélkül, mert ez is a teljesítmény csökkenéséhez vezethet.
A főzőfelület mérete általában 60 centiméter, ennek megfelel a legtöbb páraelszívó mérete is. Találkozhatunk olyan ajánlásokkal is, melyek szerint a jobb elszívás érdekében érdemes szélesebb, például 90 centiméteres páraelszívót beszerezni. Tesztjeink azonban ezt a tényt sem erősítik meg.
Ügyeljünk a gyártó ajánlásaira a páraelszívó összeszerelésével és a többi konyhabútortól vagy -berendezéstől való távolság betartásával kapcsolatban – ezzel megakadályozzuk a teljesítmény csökkenését. Fontos, hogy előre tervezzük meg a készülék helyét, és mérjük ki, hogy a páraelszívó felszerelése után is kényelmesen hozzáférhető legyen a főzőlap.
A páraelszívó zajszintje különösen fontos, ha a konyha a nappalival van összekötve. Ezekkel az elrendezésekkel azt javasoljuk, hogy a legmagasabb fokozatban a zaj ne haladja meg a 60 decibelt. Ez egy hétköznapi beszélgetés zajszintje, ami például tévénézés közben már viszonylag zavaró tud lenni. Az 55 decibel körüli értékek azonban még praktikusabbak. Általában a páraelszívók kissé zajosabbak belső keringetéses üzemmódban.
A páraelszívó kiválasztásakor ne feledkezzünk meg egy másik fontos elemről sem, ez a világítás. Győződjünk meg arról, hogy az izzók merőlegesek munkafelülethez képest, és nem süllyednek bele úgy a páraelszívó belsejébe, hogy az leárnyékolja őket. A világítás minősége azon is múlik, hogy milyen anyagból készült a világítás burkolata. Ha nem átlátszó, de matt műanyagból készült, az csökkenti az intenzitást és a fényerőt. A legjobb, ha vásárlás előtt teszteljük a világítás minőségét.
Bár a páraelszívókon nincs sok kezelőszerv, de érdemes vásárlás előtt kipróbálni, hogy a gombok könnyen megnyomhatók, hozzáférhetők legyenek. Az integrált gőzelszívású főzőlapokon több funkció is van, ezeknél különösen javasoljuk az előzetes tájékozódást. A tesztek során időnként találkozunk rosszul látható és alacsony kontrasztú kezelőpanelekkel. Egyes modellek okostelefon-alkalmazáson keresztül is vezérelhető, erről a lehetőségről is érdemes előre érdeklődni.
Előfordul, hogy a páraelszívó tisztítása kényelmetlennek, bonyolultnak bizonyul a felhasználó számára, különösen a szűrők cseréje. Laboratóriumban sokszor éles szélekkel találkozunk, a szűrők beszerelése általában bonyolult és időigényes, előfordulhat, hogy szervizest kell hozzá hívni. Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy a szűrő a csere során megkarcolódik, és előfordulhat, hogy a burkolat összeszerelése nehézkes. A gőzelszívású főzőlapok tisztítása egyszerűbb, de azokkal is vigyázni kell, különösen a szűrők behelyezésekor kell arra odafigyelni, nehogy a főzőlap üvegfelülete eltörjön. A használati utasítás szerint egy vagy kéthavonta tisztítsuk meg a zsírszűrőt, és töröljük ki a készüléket. Ha zsírszűrőt mosogatógépben tisztítjuk, ne mossuk edénnyel együtt, mert az ételmaradék eltömheti a szűrő pórusait. Ha keringetéses rendszerben használjuk a készüléket, akkor a szagszűrőt is cserélni vagy reaktiválni kell.
Főzés előtt kapcsoljuk be a készüléket. A páraelszívó alatt nem szabad flambírozni, ugyanis könnyen meggyulladhat a szűrőben lévő zsír. Ugyanebből az okból, ha gáztűzhelyünk van, ne kapcsoljuk be úgy, hogy nincs rajta edény. A főzés befejezése után még 15 percig hagyjuk bekapcsolva a páraelszívót, ez segít kiszárítani a szűrőt. Keringetéses rendszernél nyissunk ablakot, ugyanis itt a készülék csak megmozgatja a levegőt, de a pára ott marad, és penészedést okozhat.
Forrás: dtest.cz
